Csupán 61 nap maradt hátra...

A tegnapi nap folyamán Csitt átnyújtott nekem egy megtisztelő díjat. Köszönöm nagyon szépen Csittnek a díjat, a megtiszteltetést és a lehetőséget 7 rólam szóló tény megemlítésére! 

A szabályok (saját megfogalmazásban):

1. Értelemszerűen meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptad.
2. 7 tényt, érdekességet kell magáról írnia annak, aki eme díj részesévé válik
3. További 15 blogolónak kell átnyújtani a díjat, hogy a szokás és a blogolók közötti kapcsolat megmaradhasson. 

7 tény rólam:

1. Már majdnem három éve szerelmes vagyok... 
2. Iszonyatosan romantikus lélek vagyok. Sokszor gondolok arra, hogy nem is a megfelelő században élek. Még soha nem volt párkapcsolatom, mivel úgy gondolom, hogy egy párkapcsolatnak az igaz szerelem kell legyen az alapja, nem csupán holmi tetszés itt-ott. 
3. A barátaimat egy egész életre választom meg, az igaz és őszinte barátság híve vagyok.
4. Nehezen nyílok meg az emberek előtt, a többségük pedig csendes és visszahúzódó egyednek tart. Pedig azért vagyok csendesebb fajta, mert nem erőltetem a beszélgetést olyanokkal, akikkel nincs közös témánk.
5. Egyedüli gyerek vagyok, de mindig is szerettem volna, ha lenne egy bátyám. 
6. Sajnos nem tudok úszni, de a nyári terveim között szerepel az, hogy beiratkozom egy tanfolyamra és megtanulok immár úszni, nem csak lubickolni. 
7. Harmadik osztályos koromban műtéten estem át, mivel vakbélgyulladásom volt. 

Akiknek tovább szeretném adni a díjat:

• Arachme
• delia
• Kata
• Madame
• Pixt
• vivi
• Zsuzs

15 blogoló helyett csupán 7-nek adnám tovább a díjat. Páran közülük igaz barátaim, a többiek pedig olyan blogolók, akiknek írásait gyakran olvasom, de nem merek mindig írni Nekik.

Magam mondtam, hogy a múltat el kell engedni ahhoz, hogy a jelenben tudj élni, tehát maradok a tegnapi döntésem mellett, és nem hagyom, hogy bármilyen kis részlet is megingasson. De mindezek mellett azt sem feledem majd el, hogy a múltam része a jelenemnek, és idővel a jövőm részévé is válni fog, tehát mindez én vagyok. A cselekedeteim és az elkövetett hibáim tettek azzá, aki a most vagyok... Azzá, aki mindig is leszek.

Kezdek meginogni a döntésem helyességében... Kerüljön mégis vissza az aláírásom kép formájában? Vagy ne? Nem tudom... Képtelen vagyok megérteni, hogy jelenleg valójában mit is szeretnék. De eldöntöm. El kell döntenem!